Becslések szerint minden tizedik nő szenved egy rejtélyes, kevéssé ismert szindróma tüneteitől, ám csak töredékük tud róla. Pattanások, hirtelen jelentkező, sokszor nehezen megmagyarázható hízás, a deréktáji zsírpárnák növekedése, menstruációs zavarok, hajhullás vagy túlzott szőrnövekedés, esetleg éhségrohamok egyaránt jelentkezhetnek az érintetteknél. Csak éppen a kép áll össze nehezen, és sokszor a nők elvesznek a tüneti kezelések között. A PCOS-t, vagyis a policisztás ovárium szindrómát általában akkor diagnosztizálják, amikor a nő éveken át sikertelenül vár kisbabára, pedig a meddőség csak a jéghegy csúcsa. Ennek az endokrin, vagyis hormonális problémának viszonylag egyszerű a kezelése: életmódváltással, amelynek része a rendszeres mozgás és a helyes étrend, az esetek nagy részében megszűnnek a kellemetlen tünetek.

De miért épp ez a megoldás? Azért, mert a PCOS hormonális elváltozásokat is okozó szénhidrátanyagcsere-zavar, vagyis az inzulinrezisztencia részjelensége: a PCOS az inzulinrezisztens nők egy részénél jelentkezik. Az inzulin nevű hormont a hasnyálmirigy termeli, az egyetlen hormon, amely csökkenti a vércukorszintet. A máj, zsír-, illetve izomszövet sejtjeihez kötődve kiváltja a sejtek cukorfelvételének fokozódását, amely a cukor raktározásának folyamatát serkenti.

Inzulinrezisztenciáról, inzulinérzéketlenségről beszélünk, ha a sejtek érzékenysége csökken az inzulin iránt, tehát adott inzulinjelre a sejtek részéről nem megfelelő a cukorfelvétel. A szervezet ezt kompenzálandó emeli a vérben az inzulinszintet, hyperinzulinaemia alakul ki, amely már önmagában, vércukorszint emelkedés nélkül is károsítja az erek belhártyáját, elindítja az érszűkület folyamatát. Ez a magas inzulinszint egy darabig fenntartja a normál vércukorszintet, de egy idő után a hasnyálmirigy kimerül, nem képes

már az inzulin ilyen mértékű termelésére: ekkor jelenik meg a szénhidrátanyagcsere-zavar, amely enyhébb esetben emelkedett vércukorszintet, vagy csökkent glükóztoleranciát, súlyosabb esetben 2-es típusú cukorbetegséget jelent.

Csakhogy mire diagnosztizálják a 2-es típusú cukorbetegséget, illetve a mellette megjelenő vérnyomás- és vérzsíreltéréseket, a folyamat már évtizedek óta jelen lehet, sőt már a szövődmények kialakulása is régóta zajlik. 

Összefoglalva: az inzulinrezisztencia jelensége az alapja a metabolikus szindróma kialakulásának, amely férfiakat és nőket egyaránt érint. A metabolikus szindróma jellegzetességeit hordozó egyének koszorúér-halálozása körülbelül 3-4-szerese, össz szív-érrendszeri halálozása mintegy háromszorosa a szindrómát nem hordozóknak. Tehát a szindróma jelenléte megsokszorozza az érintett szív-érrendszeri megbetegedésének, illetve halálozásának esélyét. Jelentőségét mutatja, hogy a szív-érrendszeri halálozás rizikócsoportjai közül abba a „nagy rizikójú" kategóriába sorolják a metabolikus szindrómában szenvedőket, mintaz infarktuson illetve stroke-on átesetteket.

Az igazi gond a metabolikus szindrómával, esetünkben az inzulinrezisztenciával és a nők esetében a PCOS-szel az, hogy sokan el sem jutnak az orvosig. Ha meddő a nő, akkor talán. De egyrészt nem minden esetben jár együtt a PCOS a meddőséggel, másrészt pedig az orvosok és az érintettek az információ hiánya miatt gyakran minden nyilvánvaló tünet ellenére sem ismerik fel a betegséget, így akár hosszú évekig rejtve maradhat a probléma.

És ez már, ahogy a fentiekből is látszik, valóban életveszélyes lehet: ha sok éven át elhanyagolják a problémát, az idővel kóros elhízáshoz, cukorbetegséghez, és akár végzetes szív-és érrendszeri problémákhoz is vezethet.

A policisztás ovárium szindróma ugyanis nem nőgyógyászati probléma és nem a petefészek betegsége. Komplex anyagcserezavarról van szó, melynek kezelése élethosszra szól, kivizsgálása pedig belgyógyászati vagy endokrinológiai hatáskörbe tartozik.

A kezelése négyes pilléren nyugszik, ebből három az életmódváltáson alapul. Fordulj endokrinológushoz, aki szükség esetén gyógyszerrel segíti az inzulinérzékenység javítását. A gyógyszeres kezelés azonban csak életmódváltás mellett lehet hatékony: a rendszeres mozgás, a kiegyensúlyozott szénhidrátbevitelen alapuló diéta, valamint a negyedik, lelki pillér részét képező stresszkezelés pedig általában már önmagában is eredményes a PCOS elleni harc során.

(forrás: Prónay-Zakar Gina, személyi edzői szakdolgozat, 2012,

felhasznált irodalom: Sári Nóra-dr. Kovács Ramóna: Az ezerarcú boszorkány – A PCOS-ről lányoknak és asszonyoknak, PCOS Szívügy Alapítvány, Budapest 2011
Zentai Andrea: Diétás kiskáté, PCOS Szívügy Alapítvány, Budapest 2011)